Gubától a szûrig - Bihari viseletek

Berettyóújfaluban a lepelszerû kisbundát "túri bundának" hívták. Az I. világháborúig tartott a divatja, a századközepére már eltûnt. Nem volt olcsó, de a legszegényebbek kivételével a gazdatársadalomban általános viselet volt.
Több darab bõrbõl állították össze a csípõig érõ pelein szabású kisbundát, melyen az összeállító varrások voltak az elsõ díszek. Ezek a varrások mezõkre osztották a bundát. 2 elejébõl, 2 oldalából, 1 hátából áll; vállrész nincs, állógallér és purzsagallér (purzsaprém) jellemzi.

A nagybunda vagy más néven suba a racka juh bõrébõl készült fehér színû, fekete gallérral díszített felsõruházat. Csak a vagyonosabbak engedhették meg maguknak: Újfaluban például gazdaviselet volt.
Két alaptípusa volt: az ünneplõ suba báránybõrbõl és a kocsisruha rackából. Az ünneplõ suba válla hímzett volt, gallérja fekete báránybõr. Száraz idõben bõrével, esõs idõben szõrével kifelé hordták. A bundákat a XIX. századig sodrott selyemszállal hímezték, késõbb a merinó birka gyapjából készült festett gyapjúfonállal díszítették. A bunda alapanyaga a racka bõr volt, mert jobban bírta az öltést.

A guba (vagy fürtösguba) a legegyszerûbb, legrégibb viseletdarabok egyike. A fürtösguba a racka juh szõrébõl szõtt téli felsõgúnya, szabásmintája egyszerû, ujja is van. Meleg, de szellõs, védett az esõ ellen. Lehetett szürke, fekete, vöröses és fehér. Berettyóújfaluban a pirossal szegett fekete gubát hordták.
A XVIII-XIX. századig divatos viselet volt. Gyártása a XX. század elején megszûnt. A korábban általános viselet végül a szegénység szimbóluma lett. Szólásunk is errõl tanúskodik: "Suba subához, guba gubához!"

A szûr egyszerû szabású, ujjas, férfi felsõruházat. Az ujj késõbb elveszíti jelentõségét, rövidül és végül bevarrják. A pásztor mindene a szûr: véd az esõ, a szél és a hó ellen, nyáron pedig árnyék, derékalj, párna és takaró is egyben.
A kisbéres kisbojtár éves szolgálatért kapott szûrt. A parasztlegény addig nem házasodhatott meg, míg cifra szûrt nem szerzett magának az esküvõre. Leánynézõbe is cifra szûrbe ment. Távozáskor, véletlenül-szándékosan ott felejtette a szûrét. Ha elfogadták, szívesen látták õt, ha nem, akkor kirakták a szûrét a ház elé, ekkor a legény visszaosont és elvitte a szûrét: innen a mondás: "kitették a szûrét".
A cifraszûr a magyar paraszt díszruhája volt egész életén át. A gazdagabbaknak kettõ is volt: egy viselõs és egy ünnepi.