Kádár vitéz

Kádár István (? – Berettyóújfalu, 1658. szeptember 23.), magyar katonatiszt, akit az Erdélyt és Kelet-Magyarországot dúló tatár seregekkel szembeni önfeláldozása a görög Leonidaszhoz hasonló népi hõssé tett. Kádár vitéz alakja tipikus megtestesítõje a hõs katona eszményének, mely a magyar történelem évszázadait végig kísérte.

Kádár Mihályt és fiát, Istvánt II. Rákóczi György erdélyi fejedelem rendelte a törökdúlás idején a borosjenõi végvár védelmére. Mindketten helytálltak és 1651. február 16-án a fejedelem Gyulafehérvárott címeres nemesi levelet adományozott nekik, a „borosjenõi” elõnévvel.

A legenda szerint az apa egyetlen kardcsapással szelte le egy török pasa karját. A családi címerben ezért szerepel egy vállban levágott, kardot tartó kar. A nemesi levél már strenuus, azaz vitéz néven említi õket, ami azt jelzi, hogy már korábban kiváltságos helyzetûek voltak.

(A nemesi kiváltságlevélrõl készült nagyítás – Kádár András ajándéka – a Bihari Múzeum állandó kiállításában kapott helyet.)

1658. szeptember 20-án a fejedelem a Berettyó hídjához, Berettyóújfalu közelébe rendelte Kádár Istvánt és csapatát, hogy a Nagyvárad felõl közeledõ tatár csapat ne juthasson át a folyón. Kétszáz emberével Kádár vitéz napokig védekezett a tízszeres túlerõ ellen a malomgáton. Nem kaptak felmentést, a tatárok távolabb átkeltek a folyón és bekerítették a védõket. Kádár Istvánt a fején találta két nyílvesszõ és a hagyomány szerint a lova egészen Bakonszeg határáig, a kórógypusztai hármas kunhalomig vitte.

A borosjenõi várba húzódottakat, köztük a hadirokkant Kádár Mihályt, Kádár István feleségét és György fiát a tatárok elõl az ecsedi várba menekítették.

Ködi Farkas János már 1658-ban versbe szedte a Kádár vitéz énekét. A vitézi sirató folklorizálódott és meglepõen kis változásokkal még a XX. században is énekelték a magyar nyelvterület egymástól nagy távolságokra fekvõ vidékein is: Bukovinában, Kászonban, Csíkban és Somogyban.

Alakja népszerû volt a ponyvairodalomban is: csak Debrecenben már a 18. században 3000 példányban jelent meg a Kádár vitéz históriája.

„Készíttessék költõi beszély, melynek hõse valamely, a nép ajkán élõ történeti személy, például Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen” – így szólt a Kisfaludy Társaság pályázata, melyet végül Arany János nyert 1847-ban a Toldival.

Városunk írója, a szobor felállítását is szorgalmazó Berettyóújfalu Városért Közalapítvány elnöke, Kocsis Csaba 2001-ben kisregényt adott ki róla, Kádár vitéz útja címen. Bakonszeg határában található a Kádár-domb, amelyrõl a helyi hagyomány azt tartja: alatta nyugszik Kádár vitéz. Berettyóújfaluban utca viseli a nevét.

Berettyóújfalu központjában, a Szent István téren Kádár vitéz hõsi halálának évfordulóján, 2011. szeptember 23-án avatták fel a lovas szobrot, Györfi Lajos püspökladányi szobrászmûvész alkotását. (Kádár vitéz lovas szobráról bõvebben itt olvashat.)

Kazinczy István kutatásai nyomán, Kállai Irén

1. kép: Kádár vitéz sírjele Bakonszeg határában.

2. kép: A Kádár családnak II. Rákóczi György erdélyi fejedelem adományozott nemesi levelet. (részlet a Bihari Múzeum állandó kiállításból)