2015. április 14-én ezzel a rendhagyó címmel nyílt idõszaki kiállítás a Bihari Múzeumban, amely vándorútra kelve az elkövetkezõ hónapokban a járás több településére viszi el nagyanyáink, dédanyáink mindennapi életét ma már muzeális értékûnek tekinthetõ használati tárgyak segítségével. A kiállítás története 2011-ig vezethetõ vissza, amikor is családi hagyatékból a múzeum gyûjteményébe kerültek Jakab Vilma bihartordai gazdasszony 1939-53 közötti régi kalendáriumai sok-sok személyes, naplószerû bejegyzéssel. Végigolvasva e 14 év rendhagyó emlékanyagát, körvonalazódik elõttünk egy a II. világháború viszontagságait is át/túlélõ asszony életének hétköznapjai, mindennapi teendõi, ünnepei, személyes érzései, aggodalmai, örömei. Mintha nagymamáink csendes, beletörõdõ, elfogadó gondolatai csengenének vissza a fülünkben. Megelevenedik elõttünk a heti kenyérsütés, a téli disznóvágások elõkészülete, a minden kis állatkáját név szerint emlegetõ gazdasszony képe, a mosás és „vasalás” ma már elképzelhetetlenül nehéznek tûnõ munkája, a vályogvetés, a befõzés, no és az ünnepnapok lelket frissítõ, összetartó ereje. A múzeum munkatársai e témákat szem elõtt tartva gyûjtötték össze a környezõ településekrõl a régi használati tárgyakat, hogy segítségükkel a látogatók elé varázsolják a múlt század 20-50-es éveinek világát. Pünkösd után a kiállítás Jakab Vilma szülõfalujába, Bihartordára látogat, majd pl. Zsáka, Nagykereki, Furta, Bojt, Csökmõ és további, kiállításunknak helyet adó településeken idézi fel az adott korszak mindennapjait. Kiállításunkhoz múzeumpedagógiai programcsomagot is összeállítottunk, amelynek segítségével a foglalkozásokon muzeológusaink segítségével a települések óvodásai, diákjai, s egy- egy családi nap keretében az érdeklõdõ felnõttek is bepillanthatnak egy bihari gazdasszony életébe. S aki szívesen beleolvasna a feljegyzésekbe, annak a Bihari Múzeum XVII-XIX. évfolyamában Sándor Mária etnográfus forrásközlését ajánlom, (az évkönyv a múzeum honlapján www.biharimuzeum.hu is elérhetõ) melybõl egy részlet kiragadásával láthatjuk, hogy Jakab Vilma õszinte gondolatai a ma is hasznosak, s elgondolkodtatóak mindannyiunk számára: „Az év elmúlásának december hónap a tanúja, hogy befejezi az esztendõt. A mi megtört reményeinknek, melyek januárban oly magasan duzzasztották érzéseinket. Ez az önkritika hónapja, melyben szemlét tartunk afölött, hogy mit váltottunk be abból, amit az év elején fogadtunk, s rájövünk, hogy meg lehetünk-e elégedve magunkkal, vagy nem? Ez az önkritika csak decemberben szigorú! Más hónapokban olyan könnyen azt mondjuk a mulasztásra: Ah, majd megcsinálom a jövõ hónapban! Decemberben ezt már nem merjük mondani, mert a jövõ hónap a jövõ esztendõt jelenti. S azért inkább magunkba szállunk és elismerjük a sok-sok hanyagságunkat.”A kalendárium olvasgatásával vagy a kiállítás vidéki helyszíneinek meglátogatásával tartsanak velünk ezen a különleges idõutazáson!

Korompainé Mocsnik Marianna
etnográfus, múzeumpedagógus