Földesi Lászlót gyökerei Szerephez, és Sárrétudvarihoz kötik – vallja magáról.

Amikor megszületett, 1965-ben, a nyárikonyha kéményébe költözött egy méhcsalád, édesapja azt befogta, azóta foglalkoznak kisebb nagyobb kihagyással méhészkedéssel.

Õ már „szárcsaríkató” szerepi, mert mikor még a víz volt az úr a Sárréten, a szerepiek szívesen szedték össze a szárcsatojásokat, és a madarak panaszos hangja egészen Udvariig elhallatszott. Az általános iskolát is itt járta, aztán Nyíregyházán tanult, és mint kertésztechnikus kezdett el dolgozni. 1997-ben hazaköltözött, és itt kezdett el foglalkozni 2004-ben az agyaggal. Ahogy Bokor Gábor a szomszéd falu költõje megírta, valóban úgy történt: „Egy marék agyag / Került a kezembe / S egy öreg paraszt arcát / Láttam én meg benne.”

 Elõször dombormûveket készített, majd következtek az arasznyi szobrok: a réti sárkány, a szántó-vetõ ember, a szalmazsákot tömõ nõ, a kendertiloló nõ, a fát hasogató ember, a vajat köpülõ asszony, vagy a  pásztor. Az alkotó minden  télen  25-35 szobrot készít, amelyeken megelevenedik a régi Sárrét világa, úgy ahogy egykor Szûcs Sándor is ábrázolta.