Állandó kiállításaink

Volt egyszer egy újkõkori világ…

A Berettyóújfaluhoz tartozó Herpály nevû határrészen, a Somota nevû mesterséges halmon 1977 és 1982 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és a Szovjet Tudományos Akadémia munkatársai közösen végeztek feltárást kb. 600 m²-es területen. Ez volt a magyarországi régészet történetében az addigi legnagyobb alapterületû, réteges szerkezetû õskori telepfeltárás. A régészeti lelõhely már ismert volt mind a magyar, mind pedig a nemzetközi kutatók elõtt az 1930-as években itt végzett angol–magyar szondázó ásatás eredményei alapján. Az újkõkor késõi idõszakából (Kr. e. 4900–4400) ismert „Tisza–Herpály–Csõszhalom kultúrkomplexum” egyik névadó lelõhelyének számított.

A lelõhely leletanyaga alapján rekonstruálható újkõkori világ bemutatására vállalkoztak a Bihari Múzeum 2011-ben átadott oktatóterének régészeti kiállítási részlegének rendezõi. A herpályi leletek mellett a tárlaton megtekinthetõ az újkõkorban már letelepült életmódot folytató ember házának 1:2 arányú rekonstrukciója, egy élethû bábu segítségével mutatják be a gabonaõrlés folyamatát, valamint filmen nyomon követhetõ, hogyan is készülhetett 6500 évvel ezelõtt az agyagedény és a kõbalta.

Élet a vízivilágban

Szûcs Sándor, a Biharnagybajomban született néprajzkutató egy letûnt világ utolsó tanújaként és krónikásaként örökítette meg a Berettyó-Körösök mentén, a Sárrét vízivilágában élõ emberek életmódját, hagyományait. Fõ összefoglaló munkáiban, A régi Sárrét világában (Bp. 1942) és a Régi magyar vízivilágban (Bp. 1977) saját készítésû rajzok segítségével, mûvészi elbeszélésekben, mesékben, illetve históriákban mutatja be a vízivilág szigetein élõ pásztorokat, táltosokat, gyógyítókat, nádi betyárokat, s a rétbõl élõ pákászokat, madarászokat, halászokat, valamint méhészeket. Munkáiból megismerjük a vízi fuvarozást, a gyékény-, nádvágást, s e növények sokoldalú felhasználását is.

A kiállítás Szûcs Sándor munkáit, rajzait felhasználva egy letûnt világot mutat be. A látogató megismerkedhet a pákászok életével, a pákász tanyával, a bodonhajóval, a halfogó eszközökkel, a vízivilág legfontosabb növényeivel, azok felhasználási módjaival, valamint néhány érdekes állattal, melyek közül néhánynak a hangja is hallható a háttérben.

Jó gazdasszony vagyok én... - Nõi munkák a ház körül

A hagyományos paraszti élet mozzanataiból a nõi munkákat állítja középpontba a kiállítás. A munkák közül kiemelkedik a kender feldolgozása, amelynek szinte minden mozzanatát a nõk végezték.

A kender Bihar területén egészen az 50-es évekig fontos rostnövény volt. Belõle készültek a ruházkodás legalapvetõbb darabjai, a háztartás nélkülözhetetlen kellékei: terítõk, lepedõk, törölközõk, szakajtókendõk, és a földmûvelõ, állattartó gazdasági tevékenység olyan nélkülözhetetlen kellékei, mint a zsákok, ponyvák, kötelek stb. A kenderfeldolgozás eszközei, felvetett szövõszék látható kiállításunkban, a folyamatokat pedig képeken mutatjuk be.

Az egyéb hagyományos munkák bemutatásához az 1910-es éveket idézõ konyha- és szobabelsõ adja a hátteret. A konyhában éppen kalácssütésre készül a gazdasszony, a tüzelõpadkán vasháromlábon álló fazékban "fõ" az ebéd. A szobában a felvetett ágy mellett álló ládában megcsodálhatjuk a bihari szõttesek legszebb darabjait. A szoba közepén álló bölcsõ pedig eszünkbe juttatja a legfontosabb és legszebb nõi tevékenységet, a gyermeknevelést.

Tallózás Bihar irodalomtörténetébõl

"Él Bihar, élteti szent hite, falvai várat emeltek
Nagy Bihar országunk szelleme õrködik itt."
(Nadányi Zoltán: Bihar)

Lankás érmellék és meredek havasok, homokos termõföld és fenséges sziklafalak látványa teszi változatossá és gazdaggá a bihari tájat. Irodalma is épp ily sokszínû. Talán nincs még egy tájéka szellemi életünknek, amely annyi írót és költõt adott volna a magyar irodalomnak.

Itt született Kazinczy, ide tért vissza és fordult termõre Bessenyei élete, itt következett be a fordulat Kölcsey pályáján: belátta, el kell fogadnia az élet terheit, Arany János a bihari hagyományból indulva lett irodalmunk klasszikusává, s pár évtizeddel késõbb e tájékról, Nagyváradról kapott erõs lökést a modern magyar irodalom, melynek egyik képviselõje, Nadányi Zoltán Berettyóújfaluban élte le élete jelentõs részét, s aztán újabb évtizedek múlva a népi irodalom szökkent szárba, s adta irodalmunknak Nagy Imrét, Sinka Istvánt, Erdélyi Józsefet és Szabó Pált.

A Bihari Múzeum számos emlékét õrzi e gazdag irodalomnak. Kéziratok, könyvek és irodalmi relikviák sokasága enged bepillantást a múltba. A kutatók itt épp úgy megtalálják a számukra fontosat, mint az olvasni szeretõ látogatók.

Játék – had – történet

A kiállított tárgyak a "Barcsay-Székely Játékgyûjtemény"-bõl részben 1930-1944-es években forgalmazott gyári játékok, részben id. dr. Barcsay László királyi járásbíró, dr. Barcsay László erdõmérnök, és dr. Major István ökológus 1932-1995 között készített munkái.

"Az emberiség több ezer éves történelmének tárgyi emlékei közül sohasem hiányoznak a játék katonák. Nem azért van ez így, mert az emberek szeretnek háborúzni, hanem azért, mert nem tudnak háborúk nélkül élni. Hanem a gyerekek, akiknek mindig is kedvenc játékai voltak a játék katonák, egészen más okból kedvelik a kis figurákat. A díszes egyenruhák, a fegyelmezett sorakozók, a lelkes katonaindulók ragadják meg a gyermek lelkét, aki még mindent komolyan szeretne csinálni, aki még fel szeretne nézni a fegyelmezett, edzett felnõttekre, akinek még tetszik a rendszeretõ katonai szellem. És csillogó szemekkel bámul még János vitéz, Háry János mesekalandjaira, s tátott szájjal hallgatja a nagyapa háborús történeteit, katonaemlékeit.

A csata a katona életében rendkívüli alkalom - mondta egy híres hadtörténész. S ha hitelesen utána számolunk, a katonaidõnek legfeljebb csak 10%-a valóban gyilkos küzdelem, a többi testet-lelket erõsítõ kemény kiképzés, fegyelmezett mindennapi tevékenység, kényszer pihenõk, várakozás, szállítás - melyek során összeszokik egy közösség, bajtársias barátságok szövõdnek, a fiúkból férfiak lesznek. Akik majd segítenek menteni az árvizek, természeti katasztrófák áldozatait, akik rendet tudnak csinálni, mikor el-elszabadul a pokol egy-egy hitvány korban, akik megvédik a hazát veszély idején. Nem véletlen, hogy nem is oly régi idõkben, csak az számított férfinak a falvakban, aki letöltötte a katonaidejét.
Hát így van ez a játék hadseregben is. Nem folytonos lövöldözésbõl áll a hadijáték. Felvonulások az indulók dudorászása kíséretében, díszszemlék a játéktábornok elõtt, mulatozás a harcok szünetében, jól használható hadfelszerelés barkácsolása. Csak a számítógépes értelmetlen lövöldözés, robbantások, rémes tûzözönök durvították el a gyermeki katonajátékokat." 

Dr. Barcsay László

Ez a kiállítás az igazi játékként játszott hadijátékokat, a magyar hadi viselet történetét, az egykor megénekelt "szép élet a katonaélet" emlékét idézi. Nincsenek itt harci jelenetek, hullák, romok, de van segélyhely, pihenõcsapat, híradós alakulat, díszelgõ egység, és hadtörténetünk változatos, magyaros katonaviseleteinek 500 éves bemutatója - ez utóbbiakat Pallos Zsuzsa grafikus mûvész rajzai elevenítik meg.
A tárlat elõterében két magyar hadilobogó (a "Bocskai" és a "szûzmáriás") rekonstrukciója látható, valamint térképeken ábrázoltuk, hogy a bihari katonák az elmúlt évszázadok harcai során, különbözõ csapataikban hova, merre jutottak el Európában. A kiállítás megtekintése közben az 1930-40-es évekbõl való korabeli katonanóták, indulók hallhatók.

A Tardyak és Berettyóújfalu - Lisztes vendéglõ

A Tardy család Bihar vármegye egyik jeles, református birtokos családja volt. Õseik 1611-ben kaptak címeres nemeslevelet, amit 1621-ben Bethlen Gábor is megerõsített. Birtokaik Csokalyon és Berettyóújfalu keleti határán, Herpály területén voltak.

Tardy György (1862-1949) földbirtokos a két világháború közötti Berettyóújfalu közéletének jeles személyisége volt. Mûegyetemi tanulmányai után hazatért szülõfalujába gazdálkodni. Saját kezûleg faragott, festett bútoraival számos kiállításon díjat nyert. 1937-ben helytörténeti munkát jelentetett meg Berettyóújfalu keletkezése, története és fejlõdése címmel.

Tardy György nevéhez fûzõdik a birtokán álló Herpályi Csonkatorony megmentése. Az 1170 után épült, valószínûleg a bencés rendhez tartozó, román stílusú, háromajtós, nyugati toronypáros herpályi kolostortemplom 1880-ban még fennálló déli tornyát saját tervei szerint újította fel 1904-ben.

Az édesapa, Tardy Sándor 1849-ben pinceásás közben talált a birtokán egy negyedik századból származó aranyozott, ezüst gepida pajzsdíszt. A "herpályi pajzsdudor" nevû leletet 1854-ben a család a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

Lisztes Imre (1843?-1909) Berettyóújfaluban a gróf Eszterházyaktól vette árendába a Kõpince nevezetû korcsmát, melynek helyén egyszintes vendéglõt épített. Ezt halála után fia, Lisztes Lajos (1883-?1946) vette át, majd korszerûsítette: emeletes szállót és éttermet alakított ki. 1946-tól Anna nevû leánya vitte tovább az üzlet vezetését az 1950-es államosításig.

Amikor Berettyóújfalu 1920-tól Csonka Bihar Vármegye székhelye lett, szükségessé vált egy szálló felépítése. A korábban Lisztes vendéglõnek nevezett épület 1925?26-ban jelentõs felújításon esett át, felszerelését is fejlesztették. Karlsbadban (Karlovy Vary) "Lisztes étterem" felirattal ellátott 200 darabos porcelán étkészletet gyártattak. Ekkor készültek az alpakkaedények, evõeszközök, tálak és a szálloda szobaberendezései is.

Berettyóújfalu, a vármegyeszékhely

Az I. világháború után, 1920. április 30-án Berettyóújfalu nagyközség Csonka Bihar Vármegye székhelye lett. 1922-tõl nagyarányú fejlesztések következtek: villamosítás, iskola, útépítések, valamint ekkor épült a Vármegyeháza, a Honvédlaktanya, s a Tisztviselõ-telep is.

Fráter László alispán idejében készült el a Leventeház, a Gróf Tisza István Közkórház és a Posta-palota. A fõtéren felállították a Hõsök szobrát, a Tisza Kálmán-szobrot és 1933-ban az Országzászlót. Kiépült a városközpont, üzletek sora nyitotta meg kapuit, melyek a vármegye lakosságának igényeit próbálták kielégíteni. Zádor Márton és Marschalkó József divatáruboltja mellett az egyik legjelentõsebb üzlet Konrád György író édesapjának, Konrád Józsefnek a vaskereskedése volt a zsinagóga mellett. Az ipari üzemek közül a Nyíri-féle gõzmalom emelkedik ki.

A megyeszékhellyé vált nagyközségben - amint azt Nadányi Zoltán költõ írja egyik versében: a faluvárosban - három banknak és 6 biztosítótársaságnak volt képviselete, 12 kulturális és jótékonysági, valamint 5 sportegyesület tevékenykedett. Volt sportpálya, jégpálya, 10 teniszpálya, egy strand és egy kádas gõzfürdõ. 1926-ban Makk Károly filmrendezõ édesapja, Makk Kálmán Apolló néven mozit is nyitott a Berettyóújfaluban. 1920 és 1940 között hosszabb-rövidebb ideig összesen 10 újságot adtak ki városunkban.