A nagy múltú margittai fazekasságról egy kötetben

vissza...

2014.02.04, 15:27

Az 1993-ban megalakult Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottság (2007-tõl Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság) 1997-ben indította el kiskönyv-sorozatát Partiumi füzetek néven, a Partium és a Bánság helytörténetének, mûemlékeinek, népszokásainak ismertetésére. 2013 végén jelent meg a 76. kötete a sorozatnak, könyvbemutatójára a magyar kultúra napjának alkalmából, a Bihari Múzeumban, 2014. január 23-án, csütörtök délután került sor, mely három szerzõ tanulmányait foglalja magában, és a Margittai fazekasság – Adatok egy nagy múltú fazekasközpont történetéhez címet viseli.

Margittát mint fazekasközpontot a néprajzi szakirodalom ugyan számon tartotta, de történetérõl, illetve az itt készült edényekrõl – a hasonló nagyságrendû fazekasközpontokhoz képest – meglepõen kevesen írtak.

Az ünnepélyes bemutatón megjelent a három szerzõ: Emõdi János, Wilhelm Sándor és Sándor Mária, valamint a sorozat szerkesztõje is: Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság elnöke. Tiszteletét tette Muraközi István, Berettyóújfalu város polgármestere és Kolozsvári István kulturális menedzser is.

Sándor Zeréndné Marika néni, múzeumunk egyik legaktívabb önkéntese zongorán magyar népdalok néhány Bartók-feldolgozását adta elõ nyitásként, majd zárásként is, ezzel keretbe foglalva a rendezvényt.

Dukrét Géza, a rendezvény moderátora elmondta, eddig Margittáról és annak fazekassági emlékeirõl, gyökereirõl tudományos, összeszerkesztett, átszõtt ismertetõ még nem jelent meg, ezért számít kiemelkedõnek a most megjelent 76. kiadvány, melyben érdekes kutatómunkájukról a három szerzõ külön-külön beszámolt. 

A könyv elsõ részében a nagyváradi Emõdi János a nagy múltú fazekasközpont emlékei után régészeti módszerekkel, illetve iratokban: levéltári forrásokban és anyakönyvekben kutatott. Az egykori margittai Fazekas utca egyik portáján kapott engedélyt egy fazekas selejtgödör kiásására, ahol a XVII. századra datálható edények töredékeire bukkant. Emõdi János második írásában – a nagyváradi levéltárban õrzött céhiratok alapján – már a 19. század elsõ felére vonatkozóan a fazekasok mindennapjaiba nyerünk betekintést, a harmadik részt pedig a Margittán közel 300 év alatt (18–20. század) élt fazekasok adattára képezi. A szerzõ bemutató beszédébõl kiderült kutatómunkája nehézsége, felvázolta a céhszabályok és fazekasinasok munkájának metódusát és vándorlását, valamint, hogy Margitta a fazekasság egyik legfontosabb központjának volt tekinthetõ.

Wilhelm Sándor margittai születésû, ma Székelyhídon élõ nyugdíjas tanárember, aki gyermekkorában látta a margittai fazekasok termékeit a helyi vásárban, a 60-as évektõl pedig gyûjti is a szülõvárosában készült edényeket, a 70-es években pedig interjút készített az utolsó margittai fazekasmesterrel a munkafolyamatokról, az eszközökrõl, az értékesítésrõl. Gyûjteményének néhány darabját, illetve a beszélgetés eredményeit egy tanulmányban tette közzé, amely a Népismereti Dolgozatok sorozatban látott napvilágot 1983-ban, Bukarestben. A kötetben közölt írás ennek a tanulmánynak részben átdolgozott változata. Bemutatja a nehéz mesterséget, ismerteti az agyag elõfordulási helyét, majd leírja az egész technológiai folyamatokat. A szerzõ ismertetõjében kifejezte, hogy a fazekasság megszûnésével Margitta egy fényes színfolttal lett szegényebb.

Végül Sándor Mária, a berettyóújfalui Bihari Múzeum muzeológusa – aki Wilhelm tanár úr tanulmányából kiindulva tesz kísérletet a könyvben a margittai fazekastermékek jellegzetességeinek meghatározására – tartott prezentációt. Nyolc bihari (7 határon túli és egy magyarországi) magángyûjteménybõl 68 fazekasterméket (fazekakat, szilkéket, köcsögöket, korsót, kantát, tányért), illetve két egyházközségi tulajdont képezõ úrasztali edényt közöl színes képekkel. Kutatómunkájának eredményét a helyszínen is illusztrálta. A különbözõ edényeket, tányérokat, szilkéket, bögréket, köcsögöket, kantákat azok alakját, színét, díszítéstechnikáját, motívumokat csodálhatták meg a kivetített képeken a jelenlévõk. Sándor Mária szólt a fazekasságról általában, és bemutatta néprajzkutató „nyomozómunkáját”, amit egy feltáratlan fazekasközpont termékeinek beazonosításakor végez.

A 76. füzetben fellelhetõ színes képgyûjtemény és a borítóterv Bogya Pál fotográfus munkája. Készült a nagyváradi LITERA PRINT nyomdában.

A bemutató helyszínén a kötetet az érdeklõdõk megvásárolhatták, a rendezvény végén dedikálásra is sor került.

A kultúra napi rendezvények a Nadányi Zoltán Mûvelõdési Központban fejezõdtek be: a Tibor Ernõ Galéria mûvészei csoportos kiállításának megnyitójával, illetve gálaesttel, melynek során a Sinka István Városi Könyvtár volt igazgatója, Faragó-Flaskay Béláné Erdélyi Gábor-díjat vett át. Majd a közönség ünnepi elõadást is élvezhetett, „Kitört a tavasz, mint egy imádság” címmel, a Magyar Örökség-díjas nagyváradi Kiss Stúdió elõadásában, Wass Albert mûveibõl.

A programon készült képeket ide kattintva nézheti meg.

Sándor Mária - Faragó Melinda