A Báthory-szablya Berettyóújfaluban

A múzeumi világnap és a város napja tiszteletére a Bihari Múzeum újra rendhagyó idõszaki kiállításra invitálta a látogatókat. A mamut­csontok, az Esterházy-kincsek és a 8 millió éves õsfa után idén a Bá­thory Gábor-díszszablya érkezett Berettyóújfaluba, hogy csak 3 na­pig a város diákjai és az érdeklõdõ felnõttek megtekinthessék.
A múzeum munkatársai – Kál­lai Irén, Tóthné Varga Katalin és Szûcs Endre – a kard mellé egy korhû zenével aláfestett rövid vetí­tést is készítettek, melyben bemu­tatták a Báthory család történetét, családfáját is. A két ág az ecsedi és a solymosi ág néhány jeles szemé­lyiségérõl is szóltak, s természetesen Báthory Gábor, Erdélyország feje­delmének életét is röviden bemu­tatták: Báthory Gábor (1589–1613) a somlyai Báthory család tagjaként látta meg a napvilágot. Édesapja somlyai Báthory István megérezte fia tehetségét, és a családi naplóba a következõket jegyezte be: „1589. 15. aug. Gábris vitézt ez a nap adta Isten ez világra, három és négy óra között.”
Már 18 évesen, 1607-ben sze­rette volna megszerezni a fejedelmi trónt, de nem voltak támogatói, ekkor még Rákóczi Zsigmondot választották fejedelemmé. A fia­tal Báthory Gábor Bocskai István fejedelem udvarában tanult. Ott ismerte meg a hajdúkat, s összefog­va, szövetkezve velük a következõ évben, 1608-ban ügyes politikai érzékkel már sikerült megszereznie az erdélyi fejedelmi trónt. Báthory Gábor fejedelem az õt segítõ haj­dúknak kiváltságlevelet, és ezzel földbirtokokat is adományozott. Õ maga háromszor annyi hajdút tele­pített le – leginkább saját birtokain – mint Bocskai.
Báthory Gábor magabiztos uralkodó volt, nagy tervekkel. Ar­ról ábrándozott, hogy a hajdúka­tonák segítségével Erdély mellett megszerzi a két román vajdaságot, majd a Habsburgok ellenében egyesíti Magyarországot és a végén övé lesz a lengyel királyi korona is. 1610-ben követei még Moszkvába is eljutottak támogatást remélve a fejedelem nagyszabású terveihez. Erdély túl kicsinek bizonyult nagy terveihez, amelyet nemcsak a belsõ ellenzék, de az addig õt támogató török Porta, illetve Bécs sem né­zett jó szemmel. Még a neki nagy hálával tartozó hajdúk is fokoza­tosan kihátráltak mögüle.
Báthory egyedül maradt. 1613. október 27-én, Váradon meggyil­kolták. Azok a hajdúk törtek az életére, akikre egykor támaszko­dott.
A fejedelem tiszteletére valószí­nûleg a XVIII–XIX. század fordu­lóján készített díszszablya a nyír­bátori Báthory István Múzeum tulajdona. Az állandó kiállításból adták kölcsön erre a néhány nap­ra, hogy Berettyóújfalu lakossága is közelrõl megtekinthesse.
A szablya aranyozott ezüst mar­kolattal, veretekkel, igazgyöngy-díszítéssel, és katonai emblémával van ellátva. A szablyatok fából készült, barna bársonnyal borított és három helyen, a markolaton is látható fémdíszítéssel ékesített.
A szablyán latin felirat és a fe­jedelem képmása látható. A felirat magyarul így hangzik: „Báthory Gábor Erdély fejedelme, Partium és Magyarország ura, Székelyföld ispánja 1609”.
A rendhagyó idõszaki kiállí­tást 2010. május 20–22. között nemcsak városunk lakói, hanem a városunkba érkezõ vendégeink, a testvérvárosok delegációi is ér­deklõdéssel szemlélték a Bihari Múzeum nagytermében.

Kállai Irén, múzeumigazgató