Brózik Dezső
(1884–1967)
A Berettyóújfalui Községi Önálló Gazdasági Népiskola megszervezője, igazgatója

Egy felvidéki községben, Túrócligeten (ma: Háj, Szlovákia) született 1884. szeptember 29-én, édesapja, evangélikus lelkész volt. Az állami tanítóképző Znióváralján 1902-ben végezte el, gazdasági szaktanítóképzőt Békéscsabán 1904-ben. Berettyóújfaluban kezdte meg pályafutását 1905-ben. A település képviselő-testülete ekkor hozta létre a községi gazdasági népiskolát mindazon tanköteles 13–15 éves gyermekek számára, akik az elemi iskola elvégzése után más, felsőbb iskolába nem jártak. 1905-ben még csak egy bérelt szűk helyiségben zajlott a tanítás, gyakorlóterületül a községi faiskolát kapták meg, amelyet kertészetté alakítottak. 1907-ben épült fel egy tanterem, melyben Brózik Dezső egyedüli tanerőként foglalkozott a diákokkal.

Berettyóújfalu 1911-ben elrendelte az új iskolaépületek felépítését, ám az elkészült tervek megvalósítását megakadályozta a világháború kitörése. Az 1912-ben igazgatóvá kinevezett Brózik Dezső bevonult katonának, az iskola katonai járványkórház lett, a gyakorlókert elpusztult. A háború éveiben egy szaktanítónővel működő iskola gyakorlóterülete 1921-ben az akkor még épülő laktanya mellett kapott helyet. 1926-ban rendelte el Berettyóújfalu az iskola felépítését a Debrecenbe vezető út mellett, és következő év júniusára el is készültek az új épületek. A terveket az a debreceni építészmérnök, Csanak József készítette, aki az ugyanazon év őszén átadott leventeházat, illetve a következő évben meginduló kórház épületeit is tervezte Berettyóújfaluban. A tanintézmény teljes mértékben települési költségvetésből, állami támogatás nélkül épült fel, így a berettyóújfalui gazdasági népiskola „teljes joggal és méltán községi intézmény, melyre büszke is a község minden lakosa. Nem sok ilyen jól felszerelt, példásan felszerelt, példásan működő iskolája van az országnak” – olvashatjuk Brózik korabeli beszámolójában.

A gazdasági népiskolában a tanulók három évfolyamon, nemek szerinti megosztásban vettek részt az oktatásban. A télen heti tíz-, nyári félévben ötórányi tantermi óra mellett háziipari tanfolyamokon (kosárfonás, seprűkészítés, drótszövetkészítés, a lányoknak szövés, varrás, kézimunka és egyéb háztartási ismeretek) vettek részt a diákok. A tanfolyamokhoz szükséges alapanyagokat az iskola maga termelte meg. A tanulói létszám évfolyamonként 100-120 fő volt a két világháború között, ennél kisebb szám csak a háborús években születettek esetében figyelhető meg.

Brózik Dezső szervezői és tanítói munkája nyomán jött létre Berettyóújfaluban és vált országosan ismertté a gazdasági népiskola. Azintézmény fennállásának közel 40 évében berettyóújfalui fiúk és lányok ezrei, zömükben földműves szülők gyermekei sajátították el a korszerű gazdasági ismereteket. Ráadásként az iskola jövedelme, a saját gazdaság (a kertészet és később az állattenyészet is) bevétele teljes mértékben fedezett minden költséget, így Berettyóújfalu községnek nem kellett a fenntartáshoz hozzájárulnia. Mindemellett Brózik Dezső rendszeresen publikált a Gazdasági Népiskola c. folyóiratban, sőt 1923 és 1928 között szerkesztette is azt, így az országos lap településünkön jelent meg ebben az időszakban. Tankönyveket is írt Gazdasági tanfolyami jegyzetek címmel. Választott tagja volt Berettyóújfalu képviselő-testületének és Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának. Kezdeményezésére alakult meg 1907-ben a Berettyóújfalui Kosárfonók Szövetkezete, majd ennek utódjaként 1912-ben a Hitelszövetkezet. A Hangya Szövetkezet igazgatósági tagja. A Berettyóújfaluban 1920–22 között megjelenő Bihari Újság szerkesztője is volt. Publikált a Sárrét és. lapban, illetve belső munkatársa volt a Bihar Népe hetilapnak. Cikkei nagyrészt név nélkül jelentek meg, kezdetben cikkei alatt a Br. jelet használta. Tagja volt a biharvármegyei Kaszinó választmányának. A Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesületének alelnöke, gazdasági tudósító, a Berettyóújfalui gazdakör jegyzője több évtizedig.

A berettyóújfalui gazdasági népiskola 1940-ben átalakult mezőgazdasági középiskolává, Brózik Dezső további életútja még kutatások tárgyát képezi. A fővárosban hunyt el 1967-ben, sírja a rákospalotai temetőben található.

Sándor Mária

A gazdasági iskola 1927-ben elkészült épületei (előtérben az intézmény tehenészetével)

A tanulók a kötelező órák mellett különböző tanfolyamokon vehettek részt, a leányok szövést és varrást is tanulhattak

Az iskola gazdasági épületei és a cselédlakás

Felhasznált irodalom:

Brózik Dezső: Beszámoló a Berettyóújfalui Községi Önálló Gazdasági Népiskola tízévi működéséről 1927–1937, Debrecen, 1937

Brózik Dezső: Önálló gazdasági népiskolák. In: Nadányi Zoltán (szerk.): Bihar vármegye. Bp. 1938. 314–322.

Kilián István: Adatok Berettyóújfalu közoktatás-, könyvtár és sajtótörténetéhez. In: Varga Gyula (szerk.): Berettyóújfalu. Berettyóújfalu, 1981. 339–977

Török Péter: Két életrajz Gulyás Pál gyűjteményéből – Bölöni Bakó Zoltán, Brózik Dezső. In: Rálátás. Zsákai helytörténeti-honismereti, kulturális tájékoztató. IX. évf. 4. szám (2008. negyedik negyedév), 39–45.

Vermes Ernő (szerk.) Bihar vármegye tíz évvel Trianon után. Berettyóújfalu, 1930